2017. szeptember 22., péntek
Hit, remény, szeretet
Hit, remény, szeretet
Ülnek az öregek
a padon, hallgatagon.
Mondandójuk nincsen,
nem történik semmi.
A szenzációkat nem
itt kell keresni.
Pletykára se éhes,
ételre meg végképp.
Megette már mind
a maga kenyerét.
Átvitt értelemben és
konkrétan is igaz,
kis veréb csipeget,
hol morzsát rejt a gaz.
Talán ő az egyetlen
mulatság a téren.
Dicsekedni nincs mit,
panaszkodni szégyen.
Még az unokának is
meg van a gondja,
megérti a nagyi, ha
elhanyagolja.
Így marad magára
a sok kicsi öreg,
házastársa helyett,
a magány gyötri meg.
Ez is, az is, rossz volt,
eztán csak jobb jöhet.
Elmormol egy imát,
az menti meg.
2017.09.22.
2017. szeptember 21., csütörtök
Kétségek nélkül
Kétségek nélkül
Nincs türelmem
megvárni, míg
a reklámnak
vége.
A Mammon rajtam
nem úr, kincsem
senki számon ne
kérje.
Nem nézek TV-t
rogyásig és nem
tartom számon
mi a trendi.
Ami a számon,
azt kimondom
akkor is, ha a
fejemre csapnak
érte.
Nem hőzöngök
és nem jövök
divatba.
El se múlok
soha.
Hol a hazám
nem kérdezem.
Itt a helyem.
2017.09.20.
2017. szeptember 20., szerda
Elesett
Elesett
Egy hasi ultrahang
éheztet engem,
ezért vagyok morcos
és elesett.
Kopog a szemem
reggel óta,
szédülök és majdnem
elesek.
Nem értem miért kell
délutánra tenni?
Így egész nap tart
a szenvedés.
Már legalább öt
kávét ittam,
úgy tűnik nekem
az is kevés.
Mindentől elment
a kedvem.
Csak étvágyam
növekszik egyre.
2017.09.20.
2017. szeptember 19., kedd
Mi a pia
Mi a pia
Hárpia Árpija
számára
az írás, terápia.
2017.09.18.
2017. szeptember 4., hétfő
Ő, meg én
Ő, meg én
Nem érdekel az idő,
csak megszoktam, hogy
óra van a kezemen.
Négyezret nem ér
egy óraszíj nekem.
A megszokás nagy úr,
de, hogy mekkora,
most látom, hogy elmúlt
a sietés kora.
A vonat nem megy el
- velem legalább.
Későn se érkezem oda,
hol várnak már reám.
Aztán itt van a mobil.
Azon is nézhetem.
Nézhetném, de ez okból
soha elő se veszem.
Jó lesz a rövidebb,
kétezer ötért.
Alkuszom rigolyámmal
és megegyezünk:Ő, meg én.
2017.09.04.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)