2017. augusztus 16., szerda
Kés
Kés
Nagymamámé volt e-kés.
Ő itt van velem.
Ha szelek egy kis kenyeret,
rá emlékezem.
Egy időben divatja múlt,
akkor se untam el.
Rozsdamentes kis kések közt
kedvencem nekem.
Talán több száz évesnél is,
de mit számít a kor!
Ezt a nagyi érintette
csak is róla szól.
Másképp:
Sok rozsdamentes
puccos kés közt
egy százéves lapul.
Szerény, ezüst - nyelű jószág,
önélezős, ahogy mondják.
Ha megérintem,
életre kel a nagymamám.
Mert ő hagyta rám.
Minden szelet kenyér, dalol.
Minden dal róla szól.
2017.08.15.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.