2017. február 3., péntek

Hullámvasúton


                                               Hullámvasúton

                                       
                                         Őrültség egy jó
                                         szóra várni.
                                         Tudhatnám,
                                         hogy hol ülök.
                                         Föl - le megy, mint
                                         bennem a pumpa.
                                         Hányingerem van
                                         és szédülök.
                                         Magamból indulok
                                         ki én is - ó, én
                                         naiv gyerek!
                                         Késő a bánat,
                                         most már látom.
                                         Átvertek engemet.
                                         Hiába fáj,
                                         hiába bánom.
                                         Hangom
                                        semmibe vész.    
                                        Jajonghatok,
                                        és üvölthetek.
                                        Nem áll le
                                        a vasszerkezet.
                                        Forog a világ
                                        és a gyomrom.
                                        Ezt megszokni
                                        nem lehet.

                                        2017.02.03.
                                     

                                     
                                     

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.