2016. augusztus 17., szerda

Nahát!

                                            Nahát!

                                        Felpolcolt lábbal
                                        fekszem itt
                                        az ágyon.
                                        Nem vagyok fáradt,
                                        pihenni nincs miért.
                                        Gondolkodom
                                        életen, halálon,
                                        azon, hogy ez a
                                        vers, ez a dal, mit ér.
                                        Rohangál a sok
                                        elfoglalt ember.
                                        Mobilba mélyed,
                                        sms - t pötyög.
                                        Ha hazaért,
                                        gondja a gyerekkel,
                                        kutyát sétáltat
                                        egy háztömb
                                        körül.
                                        TV - t is kell
                                        nézni este,
                                        éremtáblázatot
                                        az olimpián.
                                        Akkor még én is
                                        ezzel a verssel!
                                        Nahát! Nem csoda,
                                        hogy piál!

                                        2016.08.17.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.