2016. február 28., vasárnap

Psota

                                           Psota

                                     Elpattant húr vagyok
                                     egy kopott zongorán.
                                     Köröttem zúg a taps
                                     és zeng a dal,
                                     én hallgatok csupán.

                                     Emlékem itt hagyom
                                     és végleg elmegyek.
                                     Ki szeret, szívébe zár.
                                     Maradok naiv gyerek.

                                     Égi színpadon                  
                                     vár a főszerep.
                                     Nagy Rendező hív.
                                     Hold világítja meg.

                                     Körhinta forog,
                                     verkli nyekereg.
                                     Egy könnycsepp amit
                                     ejtesz, elég! Megyek.

                                     Már nem vonz a föld,
                                     a vágyam égig ér.
                                     Enyém a galaxis.
                                     Szívekben élek én.

                                     2016.02.28.              

                                     

2016. február 9., kedd

Vízió

                                            Vízió

                                       Lakatlan szigeten
                                       támadt egy
                                       vízióm,
                                       hogy jön egy
                                       hajó és benne
                                       minden Vizi jó.

                                       2016.02.09.

Téma

                                          Téma

                                      Egy verset szeretnék
                                      írni végre.
                                      Előttem üres papír
                                      s a toll.

                                      Kihegyezve minden
                                      érzékszervem,
                                      de téma nincs
                                      sehol.

                                      A lakás összes
                                      zugát bejártam,
                                      kutattam fiókokat,
                                      zsebet.

                                      Szellem se
                                      lengte be szobámat,
                                      nem értem ez,
                                      hogyan lehet.

                                     Régóta kerül a
                                     jókedv.
                                     Most kín, mi
                                     máskor élvezet.

                                     Félre minden
                                     szomorúság!
                                     Verset írni,
                                     így nem lehet.

                                     2016.02.08.