Psota
Elpattant húr vagyok
egy kopott zongorán.
Köröttem zúg a taps
és zeng a dal,
én hallgatok csupán.
Emlékem itt hagyom
és végleg elmegyek.
Ki szeret, szívébe zár.
Maradok naiv gyerek.
Égi színpadon
vár a főszerep.
Nagy Rendező hív.
Hold világítja meg.
Körhinta forog,
verkli nyekereg.
Egy könnycsepp amit
ejtesz, elég! Megyek.
Már nem vonz a föld,
a vágyam égig ér.
Enyém a galaxis.
Szívekben élek én.
2016.02.28.
2016. február 28., vasárnap
2016. február 9., kedd
Vízió
Vízió
Lakatlan szigeten
támadt egy
vízióm,
hogy jön egy
hajó és benne
minden Vizi jó.
2016.02.09.
Lakatlan szigeten
támadt egy
vízióm,
hogy jön egy
hajó és benne
minden Vizi jó.
2016.02.09.
Téma
Téma
Egy verset szeretnék
írni végre.
Előttem üres papír
s a toll.
Kihegyezve minden
érzékszervem,
de téma nincs
sehol.
A lakás összes
zugát bejártam,
kutattam fiókokat,
zsebet.
Szellem se
lengte be szobámat,
nem értem ez,
hogyan lehet.
Régóta kerül a
jókedv.
Most kín, mi
máskor élvezet.
Félre minden
szomorúság!
Verset írni,
így nem lehet.
2016.02.08.
Egy verset szeretnék
írni végre.
Előttem üres papír
s a toll.
Kihegyezve minden
érzékszervem,
de téma nincs
sehol.
A lakás összes
zugát bejártam,
kutattam fiókokat,
zsebet.
Szellem se
lengte be szobámat,
nem értem ez,
hogyan lehet.
Régóta kerül a
jókedv.
Most kín, mi
máskor élvezet.
Félre minden
szomorúság!
Verset írni,
így nem lehet.
2016.02.08.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)